A shoegaze kifejezést manapság már sok különféle stílus leírására használják. A folyamatosan fejlődő zenei zsánerek mindig tisztelegnek a korábbi műfajok előtt, mégis elveszítenek valamit ami igazán különlegessé tette az adott stílust. A GULUGULU zenekar a teljes megtestesítője a shoegaze kifejezésnek, de mégis egy modern, friss élményt nyújt hangzásában.

Koncertjük a Manyi Kulturális Műhelyben zajlott le, a Madmike zenekar előtti idősávban. Két új taggal léptek fel, akiket előző koncertjükön debütáltak. Basszusgitáron Rajkai Zoé aki a korábbi Feather zenekar tagja volt és Megyaszai András aki a Serotonin Valley Zenekarból ismerhető. Mindketten fantasztikus addíciói a felállásához.

Amint színpadra lépett a GULUGULU, a teljes teret elsajátították, nyugodt, de határozott szinte vezetői kiállással és ahogy az első daluk elkezdődött, lassú gitár motívummal készítették a közönséget az elsöprő zenei kalandra.

Torz, reverb és modulációs effektekben úszó gitárok mellett kellemes, nyugodt vokál kísérte a dalokat. Az ének egyszerre ismerős, nyugtató és melankolikus mintha egy altatót nyújtana a szonikus lepedőhöz, ahogy az instrumentál teljesen átjárja a nézőket. Álomszerű hangulatot keltve a közönség nem tudta levenni a zenekarról a szemét. A kellemes dream pop dallamok elbűvölték a jelenlévőket, egy transzcendens hipnózisba ringatva őket.

A nyugodt dalokat hirtelen dühvel és energiával telt pillanatok szakították meg mint felkiáltások, hogy “sickness!” és durva húrokba karmoló gitárjáték. Ezek a variációk izgalmas kontrasztot adtak az egész koncertnek, végig új magasságokba emelve a terem energiáját.

A koncert lezárása a feszültség legmagasabb pontja volt, ahogy az intenzitás elérte csúcsát. Energiájuk mozdulataikból szivárgott ki és le a színpadról de mégis végig megőrizték nyugodt majdnem sztoikus megjelenésüket. Lezárásuk katartikus, mégis hirtelen pillanat volt, amely minden hallgatót vágyakozva hagyott ott többért.

A koncert legmeghatározóbb dalai a legújabb kislemezükről származtak, amelynek címe “Night Cries”. Ez a kislemez egy új időszakot jelent a GULUGULU számára, friss hangzásokkal. A legmeghatározóbb dal számomra a “Face of God”, ahogy úszó instrumentális szegmensekből vált át visszafogottabb, dallamos verzére, egy olyan hangulatot lefestve, ami tökéletesen illik a kislemez címéhez. Egy tökéletes soundtrack-et biztosítottak az est melankóliája mellé és három igazán kiemelkedő dalt adott ki a GULUGULU, ami után csak várjuk, hogy mi jöhet még.

Írta, Fotózta: Bágyi Ádám